Termékek Menü
0

Koi tenyésztés európai módon - Yoshikigoi koi

Biztosan tudják, az utóbbi években mekkora haladást értek el az angol koi tenyésztők, de vajon azt tudják-e, hogy a kontinens koi tenyésztői hasonlóan sokat fejlődtek?

Jos Aben sajátos megközelítéséről mesél…

Jos Aben Hollandiában él, és több mint 20 éve tart koikat. Az elmúlt tíz évben a cége, a szintén holland székhelyű A&C Ponds and Garden számára is tenyészti őket.

 

Már néhány éve próbálok olyan kiváló minőségű európai koit tenyészteni, amely minden várakozást felülmúl. Ezalatt azt értem, hogy igyekszem megkülönböztetni magam a kollégáimtól és az európai koitól elvárt minőségtől – be akarom bizonyítani, hogy máshogy is lehet csinálni. Ez azt jelentette, hogy rengeteg mindent kellett megtanulnom a koi vérvonalról, és hogy hogyan lehet javítani – amit persze könnyebb volt mondani, mint megtenni!

 

Először ellátogattam Japánba, de azok az első látogatások azonban siker helyett kudarccal végződtek, mert azt hittem, a japán tenyésztők tárt karokkal fogadnak, hogy megoszthassák velem a tudásukat. Nagyon csalódott voltam, mert minden alkalommal üres kézzel tértem haza, sőt, még magyarázatot sem kaptam. Az első vásárolt halaimról azt hittem, legtöbbjük kiállításra való, és azt mondták róluk, nagyon jók lesznek tenyésztésre. És, be kell vallanom, az első néhány szaporítás egészen elfogadhatóra is sikerült. Az értékes halak száma azonban valahogy mégsem érte el soha az elégségest – vagyis ki tudnék tenyészteni néhány halat, amely nyilvánvalóan európai, de sosem eleget, hogy jövedelmezővé tegye az üzletet. Ezért aztán az egész tenyésztésre vonatkozóan teljesen más megközelítés mellett döntöttünk.

 

A vérvonalak jelentősége

 

A következő japán utam alkalmával sikerült több tenyésztővel is beszélnem, és akkor döntöttem el, hogy nem veszek több nagy koit tenyésztésre, hanem kicsiket veszek, amelyek később jók lesznek szülőnek. Az ilyen 15-25 cm-es koikat viszont nagyon nehéz volt beszerezni, ráadásul semmivel sem voltak olcsóbbak, mint a nagy, bemutató minőségű halak, amelyeket korábban vásároltam. A következő japán útjaim során szerencsém volt, és minden alkalommal sikerült 3-4 tenyésztésre alkalmas koit vennem. Az ilyen koiknak az volt a hátránya, hogy mindössze egyévesek voltak, vagyis 2-4 évet kellett várnom, amíg részt vehettek a tenyésztési programban. Ma azonban már ezeknek a koiknak köszönhetőek az eredményeink.

Természetesen az eredmények nem jöttek könnyen. Fontos, hogy az ember tenyésztési programot állítson fel a megfelelő vérvonallal, ami azt jelenti, hogy az összerakott halaknak „illeniük kell egymáshoz” az optimális eredmény eléréséhez; ezért lényegbevágó a vérvonalak ismerete. Én a könnyebb utat választottam, sok halat vettem ugyanabból a vérvonalból. Aztán egy-két évig hagytam őket nőni, mielőtt eldöntöttem, folytatom-e azzal a bizonyos vérvonallal.

 

Amit az ásványokról tudni kell

 

Egy bizonyos vérvonal halai, amelyek tökéletesen néznek ki Japánban, máshol nem feltétlenül mutatják ugyanazt a minőséget – biztos vagyok benne, hogy sok koi tartó tapasztalta már, a koi minőségromlását, miután Európába érkezik. Ez gyakran a különböző vízminőségeknek, a tápláléknak és a vízben található ásványoknak köszönhető – a japán víz sokkal lágyabb és ásványokban gazdagabb, mint a mienk itt, Európában. Ez pedig nagy hatással bír a koi fejlődésére és színeződésére. Ahhoz, hogy biztosan tudjuk, melyik vérvonalak reagálnak legjobban Európában, a legjobb, ha kipróbáljuk őket. Ezért veszek még ma is sok koit Japánban, és tartom őket egy-két évig kis tavakban, hogy meg tudjam figyelni a fejlődésüket. Csak ha én magam elégedett vagyok, akkor lépek tovább, és veszek tenyésztésre alkalmas példányt. Nem szabad elfelejteni, hogy mindez lassú folyamat, de véleményem szerint ezen az egyetlen módon győződhetünk meg egy vérvonal potenciális fejlődéséről. Ugyanezen okból tesszük ki a koit a tavainkba anélkül, hogy bármilyen bakteriális fertőzés ellen kezelnénk. Kezeljük őket élősködők ellen, de azt szeretjük, ha minden más betegségből természetes módon épül fel. Ha az egyik vérvonalhoz tartozó koik több fertőzéstől szenvednek, mint a másik egyedei, vagy nem pozitív irányba fejlődnek, kizárjuk őket a tenyésztési programból. Ez biztosítja számunkra, hogy általánosságban betekintést nyerjünk az egyes vérvonalakba, de legfőképpen azt tudjuk meg, melyek a legmegfelelőbbek az európai körülményekhez.

Sok koi tartó azt hiszi, ahogy én is tettem, hogy a legjobb és legszebb halak a legmegfelelőbbek a tenyésztésre. A legjobbakat illetően kétségtelenül igaz is, azonban határozottan nem igaz a legszebbekre, ami a mintázatot illeti. Sokkal fontosabb a pigmentáció továbbadása és a hal formája. Csak akkor van esély a sikerre, ha az ember megtanulja ezeknek a tulajdonságoknak a felismerését. Eddig sikerült jó vérvonalakat létrehoznunk Kase, Aoki, Tanaka, Sakai, Yamazaki, Dainichi és Isa koikból, továbbá jelenleg Kansuke, Kaneko és Koda vérvonalakat tesztelünk. Néhány változat tenyésztését is elkezdtük.

 

A természet tudja a legjobban

 

Ami magát a szaporítást illeti, jobban szeretem a természetes módot, mint a koi befecskendezését. Ennek kevesebb megtermékenyített ikra az eredménye, ugyanakkor jelentősen kevesebb szenvedést és másodlagos gondokat okoz a szülőknek. Szaporítás után a kishalakat műanyag alagutakban tartjuk, ahol pontosabban be tudjuk állítani a hőmérsékletet. A fiatal koi mintegy négy héten át marad ilyen tóban az első válogatásig; akkor átlagosan 2-3 cm hosszú. Az első osztályozás során eltávolítunk minden olyan halat, amely nem a szándékolt változatot mutatja vagy rendellenes. Végül megnézzük a színeződését és a bőre minőségét; a végére nagyjából minden 1000 koiból 150 marad meg. A kiválasztás után a koikat nagyobb alagutakba tesszük, ahol nagyobbak a tavak is, ezért a halak nőni tudnak.

Újabb négy hét után ismét kifogjuk és osztályozzuk őket. Addigra átlagosan 4-7 cm hosszúak. Ezen válogatás alkalmával különösen a halak formájára és színére figyelünk. Az idomtalan vagy túl kicsi halakat eltávolítjuk; ezt a kiválasztást csak a hosszú halak élik túl, amelyeknek az uszonyaik is jó helyen vannak. Ami a színt illeti, különösen a fényességre és a pigmentáció mélységére figyelünk. Ebben a korban sok hal teljesen elveszíti a színét – ezeket is észre kell venni, és el kell távolítani – ami a megmaradó halak számát drasztikusan csökkenti. Ha észreveszünk a többi közé nem illő halat, azt különvesszük, míg a többi kiválasztott halat kis tavakba helyezzük. Közben a kiválasztás a koik számát 100,000-ről 7,500-ra csökkentette.

 

Csak a legjobb

 

Az első válogatási körök után a félretett halakra koncentrálunk – ezek a legérdekesebbek számunkra, ezért nagy, kültéri tavakban növesztjük őket tovább. A tavakat fólia szegélyezi, amelyre különlegesen előkészített salakot terítünk. Ehhez a salakhoz adjuk hozzá ásványokból, enzimekből és nyomelemekből álló saját keverékünket, amely elősegíti a koi színeződésének zavartalan fejlődését. Nagyon erős színeződést ad, ami véleményem szerint nagy előnyt biztosít számunkra a többi európai tenyésztővel szemben. A koi színeződési problémáit gyakran a nem megfelelő sejtépítés okozza, amelynek elsődleges oka az ásványok hiánya; ezt a különleges tószegéllyel és ásványi anyagokban gazdag salakkal igyekeztünk kiküszöbölni. Ezek a halak az év hátralévő részében ugyanabban a tóban maradnak; csak késő ősszel vesszük ki őket a végső válogatásra.

Addigra a kisebb tavakban lévő halak már két-három válogatáson túlestek, így az eredeti százezres halszám 750-re csökken, amit érdemesnek találunk arra, hogy megtartsuk a télen át. Ebből a 750 halból mintegy 100 olyan minőségű lesz, amelyet érdemes meghagyni két éves koráig. Vagyis ha egymillió halat szaporítunk, mindössze 7500 eladható marad belőle, amelyből ötszáznál is kevesebb marad velünk a következő évre.

Projektünk Lengyelországban 65 tóval; több mint 3 millió liter vízzel a beltérben. A beltéri részt számos medencére és tóra osztjuk, amelyek eladási helyként szolgáln